A verseny szöveges feladatának megoldása II.

Az érvelésünk, hogy miért is az önkéntesség és miért épp a Kórházmisszió?

Jót tenni jó

Amikor elolvastuk a második forduló feladatait és láttuk, hogy választani lehet önkéntesség és a választójoggal, választásokkal kapcsolatos feladat között, különösebb dilemma nélkül az előbbi mellett tettük le a voksunkat. Elsősorban korunk miatt (öt év múlva lesz csak választójogunk), másrészt nem vagyunk magyar állampolgárok, harmadrészt pedig az önkéntességgel kapcsolatos szimpátiánk miatt. „Az önkénteskedés kezedbe adja a lehetőséget, hogy életeket változtass meg, beleértve a tiédet is.” „Segíteni másoknak - amikor a leginkább szükségük van rá - része kell, hogy legyen az életünknek. Hiszen bármikor velünk is történhet hasonló.”

Sokat gondolkodtunk azon, hogy milyen önkéntes munkát végezzünk. Számos ötlet jutott eszünkbe, már csak amiatt is, mert az önkéntesség bizonyos területeivel, önkéntes munkával már korábban is találkoztunk, sőt rendszeresen végezzük is azt. A cserkészcsapatunk akciói keretében minden évben, október 6 előtt rendbe szedjük a temetőben a nemzetőrök és sok más, gondozatlan magyar ember sírját (http://cserkesz.com.ua/hirek/temetotakaritas-2013), vagy csapatunk találta ki és szervezi, segíti a Munkácsi Magyarok Találkozóját (http://rakoczialap.com.ua/megvalosult-programok/munkacsi-magyarok-talalkozoja-2013), sütit sütünk és árusítjuk a városban, amiből a csapatbálunkat finanszírozzuk (http://rakoczialap.com.ua/megvalosult-programok/sutis-akcio), vagy minden évben mi terjesztjük a betlehemi lángot, elvisszük sok idős, beteg vagy egyedülálló emberhez (http://bodnaralap.org.ua/megvalosult-programok/a-betlehemi-lang-karpataljai-kozponti-fogadasa-tiszasalamonban), stb.

Most szerettünk volna valami újat csinálni, olyasmit, ami számunkra is új, izgalmas, ugyanakkor mások számára is fontos, hasznos és örömet okoz.

Felvettük a kapcsolatot önkéntességgel foglalkozó szervezetek munkatársaival, így Megyesi Lászlóval, az SOS Önkéntes Csoport vezetőjével és Zsábej Edittel, a Kezünkben a Jövő Alapítvány helyi képviselőjével, hogy még jobban megismerkedjünk az önkéntességgel. Mindketten meséltek a munkájukról és ajánlottak több ötletet is, amit meg tudnánk valósítani. Leginkább Edit egyik szolgálata, a Kórházmisszió tevékenysége nyerte el a tetszésünket, így ezt választottuk. Miért is? Mert beteg gyerekek mindennapjait tehetjük szebbé, elviselhetőbbé. Mert nem sokan foglalkoznak ilyesmivel. Mert nem egy nagy, látványos, reklámozható tömegrendezvény, hanem egy személyesebb, számunkra kedvesebb feladat. Mert mi is voltunk kórházban, így tudjuk, hogy milyen érzés ott feküdni a többi beteg, idegen gyerek között, távol rokonainktól, barátainktól. Mert „Amit egynek tesztek a legkisebbek közül, Nekem teszitek. Aki a rászorulókkal foglakozik, egyben Velem is foglalkozik.”

Neki is láttunk előkészíteni, megtervezni a feladatunk megvalósítását. Kitaláltuk, hogy iskolánk többi tanulóját is bevonhatnánk, így az igazgatóság engedélyével gyűjtést szerveztünk a beteg gyerekek számára. Elmentünk minden osztályba, elmeséltük, hogy kik számára és miért gyűjtünk, mit tervezünk csinálni és megkértük őket, hogy hozzák el a még jó állapotú, de már megunt játékaikat. Nagyon sok játékot hoztak, mi pedig örültünk, hogy a gyerekek ilyen lelkesen álltak a dologhoz. Szétválogattuk a játékokat, és amit kellett, rendbe hoztuk vagy megtisztítottunk.

Edit közvetítésével engedélyt kaptunk arra, hogy elvihessük a játékokat a kórházba és időt, lehetőséget kapjunk arra, hogy kis műsorral, foglalkozásokkal kedveskedhessünk a gyerekeknek, mivel eszünkbe jutott, hogy ne csupán ajándékot vigyünk a gyerekeknek, hanem szórakoztassuk is őket. Kis bábos meseelőadást készítettünk, illetve vittünk lufikat, kifestőket, színes ceruzákat, logikai játékokat, origamihoz papírt, gitárt. Foglalkoztunk velük, játszottunk, zenéltünk, együtt mosolyogtunk velük. Minden jól sikerült, a gyerekek nagyon örültek.

Szerintünk nagyon fontos odafigyelni a beteg gyerekekre. Minden gyerek megérdemli, hogy törődjenek, játszanak, beszélgessenek vele. Különösen fontos ez, ha valamilyen hátrányos helyzetben lévő gyerekekről van szó.

Úgy véljük, ez az önkéntes munka nagyon hasznos volt. Elsősorban a beteg gyerekek számára, akiket sikerült felvidítani, megajándékozni. és néhány emlékezetes percet, órát szerezni számukra.

Számunkra is nagyon fontos volt, mert megtapasztaltuk, hogy másnak segíteni, örömöt okozni, a szabad időnket önkéntességre fordítani mennyire jó dolog. Az is jó volt, hogy nem csak mi vettünk részt az akcióban, hanem be tudtuk vonni az iskola tanulóit is.

Eleinte féltünk attól, hogy hogyan sikerül majd a kórházi látogatás. De megtapasztalva azt a lelkesedést, amivel mindenki támogatta az ötletet, és a kedvező fogadtatást is, a jövőben bátrabban és szívesen veszünk majd részt hasonló önkéntes programokban. Mert jót tenni jó, és ezt csapatban, közösségben tenni még jobb.

A verseny második fordulójának szöveges feladatai I.

Elkészültek a szöveges feladatok is. A filmecskénk forgatókönyve és az érvelésünk, hogy miért az önkéntességet és miért épp ezt az önkéntes feladatot választottuk.

A forgatókönyv:

Csapatunk az önkéntességet választotta feladatul.

Mivel cserkészek vagyunk, így nem áll távol tőlünk ez a terület.

Megbeszélést tartottunk, hogy mit válasszunk. Nem tudtunk rögtön dönteni. Munkácson van több szervezet, amelyik önkéntességgel foglalkozik, így tőlük is kértünk ötleteket, segítséget. Az egyik ötlet egy szemétgyűjtési akció volt, a másik faültetési akció volt, a harmadik emlékmű rendbehozatala. A Kórházmissziót is megkerestük, akik elmondták, hogy miben tudnánk segíteni az ő munkájukat.

Mivel nehéz volt a döntés, mentorunktól kértünk segítséget. Azt javaslata, hogy olyasmit csináljunk, amivel eddig nem foglalkozzunk, mert így sokkal hitelesebb és őszintébb lesz a feladat megoldása. A cserkészcsapat tagjaiként rendszeresen végzünk önkéntességet: a temetőben sírokat hozunk rendbe, egy 1849-es emlékmű körül rendet rakunk, szemetet szedünk, jótékony célú süti árusítást is szervezünk. A kórházi szolgálat viszont izgalmas és ismeretlen terület, így emellett döntöttünk.

A sulink vezetésével egyeztetve az osztályokban játékgyűjtési akciót hirdettünk. Nagy meglepetésünkre hét zsáknyi holmi gyűlt össze. Elvittük Ágiékhoz, ahol válogattuk, selejteztük, megtisztogattuk a rengeteg játékot.

Megbeszéltük a munkácsi gyerekkórház belgyógyászati részlegének vezetőivel, hogy melyik nap és mikor vihetjük el a több zsáknyi holmit. Kis előadással is készültünk, ezt néhány alkalommal el is próbáltuk, illetve kiosztottuk, hogy ki milyen feladatot lát el.

Elérkezett a nagy nap. Beléptünk a kórházba. Kicsit bátortalanok voltunk az elején, de a dolgozók illetve a gyerekek örömteljes fogadtatása oldottabbá tette a hangulatunkat.

Bementünk a napközi szobába, kiraktuk a játékokat, elmondtuk a gyerekeknek, hogy kik vagyunk és miért is jöttünk. Ez után biztattuk őket, hogy válogassanak a játékok között. Előkészítettük a bábozáshoz a terepet. Zoli és Dávid fogták a pokrócot, ami paravánként szolgált, Bence és Ági pedig előadták a Piroska és a farkas mesét. Mivel mi ezt magyarul adtuk elő, fordítást is szerveztünk: ukránra. A gyerekeknek tetszett az előadás. Utána Ági bemutatta zsonglőr tudományát 3-5 labdával. Bence gitárzenével szórakoztatta a gyerekeket, akik utána maguk is pengethették a húrokat. A nagyobbakat Rubik-kocka kirakásra tanította. Dávid origamizott és kifestett a kicsikkel, videózott. Zoli fényképezett, Sanyi itt-ott besegített illetve tolmácsolt. Mindannyian játszottunk is a kicsikkel, akik nagyon hálásak voltak. Utána elbúcsúztunk és tudtuk, hogy ide még vissza fogunk jönni, nem csak a verseny kedvéért.

Lent az udvaron kis interjúban mindnyájan elmondtuk, hogy miért volt számunkra fontos és jó ez az akció.

Városunk és székesegyházunk védőszentje Szent Márton, aki maga is önkénteskedett. Jó ötletnek tartottuk beleszőni a filmbe, így megkértük Pogány István plébánost, hogy mondjon pár gondolatot ezzel kapcsolatban, a templomban.

Sanyi és Bence a majd kétórányi filmfelvételt összevágta, megszerkesztette. Ebben Mihovics Gábor bá is segítségünkre volt, amit nagyon köszönünk!

Beküldtük a második feladat megoldásait

Sikerült bőven határidő előtt beküldenünk a második forduló feladatait. Az elsőnél épp az utolsó másodpercben ment el és izgultunk, hogy vajon tényleg még idejében történt?

Most húztuk az utolsó percig. Mindent alaposan, többször is átnéztünk. Reméljük, még több pontot sikerül kapnunk, mint az első fordulóban, így elkezdhetjük a felzárkózást az élmezőnyhöz. Most a 15. helyen állunk, vagyis pont a közepén a mezőnynek, de csak 15 pontra a továbbjutó helytől. A facebook-oldalunk kedvelőinek a száma is jócskán megnőtt, az ötödikek vagyunk a többiekével összehasonlítva.

Várjuk a harmadik forduló feladatai és még egy hetet izgulhatunk, hogyan értékeli a zsűri a munkánkat.

Önkéntességünk grafikája

Ági készített egy grafikát a csapatunk önkéntes munkájáról. Mindenki szerint nagyon jól sikerült!

Ötünk sziluett képe, a logónk, egy vöröskereszt, az önkéntes munkánk témája van rajta. Nahát, most látszik igazán, hogy Sanyi egy fejjel nagyobb, mint mi vagyunk! Pedig ő a legfiatalabb!

Városunkról
Munkács Kárpátalja legszebb városa. Sok nevezetessége van, melyek közül a legismertebb a vár. A kis vulkanikus hegyre épült vár messzi vidékről magára vonja az ember figyelmét. Egyik leghíresebb birtokosa II. Rákóczi Ferenc volt, legendás védője pedig édesanyja, Zrínyi Ilona. 
A várost a Latorca folyó szeli ketté. A város szélén, a Latorca völgyében található a podheringi emlékmű. A 1848-49-es szabadságharc egyetlen jelentős kárpátaljai ütközete zajlott itt, amit a város maroknyi hős védője a többszörös túlerőben levő császári csapatok ellen meg is nyert.
A város központjában található a városháza, melyet Bobula János budapesti építész tervezett. Városunk szülötte Munkácsi Mihály. A központban található a mellszobra. A szobor közelében található a Fejér Ház, más néven a Rákóczi-kastély. A fiatal Rákóczi sok éven keresztül itt nevelkedett. 1944-ben a kastélyba gyűjtötte össze a Málenkij Robotra a magyar és német férfiakat a megszálló szovjet hatóság. Az udvarában levő emléktáblán a munkácsi áldozatok nevei találhatók.
Városunk püspöki székhely. A központban található a Szent Márton székesegyház. Szent Márton egyúttal városunk védőszentje is.
Városunkban született többek között Csortos Gyula híres magyar színész, Forrai Sándor, a székely-magyar rovásírás kutatásának legnevesebb képviselője, Matl Péter szobrászművész, aki a Vereckei-emlékművet illetve az Ópusztaszeren látható Nemzeti Összetartozás Emlékművét készítette. Munkács határában készítette el Feszty Árpád híres körképének, A magyarok bejövetelének vázlatait.
Még sok szépen és érdekeset tudnánk írni városunkról, de a legegyszerűbb, ha az érdeklődők eljönnek és személyesen tekintik meg.

Kórházlátogatás

Sokat gondolkodtunk azon, hogy milyen önkéntesprogramot válasszunk. Segítséget is kértünk.
Gondoltunk arra, hogy esetleg elmegyünk a Latorca partján szemetet gyűjteni, a podheringi emlékmű környékét takarítani, fát ültetni, de végül a kórházmisszió mellett döntöttünk.
Csütörtökön csapatunkkal elmentünk a munkácsi gyermekkórházba, ahol meglátogattuk a beteg gyerekeket. Előtte gyűjtést szerveztünk iskolánkban. Végigjártuk az osztályokat, és megkértük a diákokat, hogy a felesleges, de jó állapotú játékaikat hozzák el, és ezzel segítsék a beteg gyerekeket. Másnap ismét végigjártuk az osztályokat és begyűjtöttük az összegyűlt játékokat. Örültünk, hogy segítenek iskolánk tanulói. Nagyon sok játékot kaptunk, amit délután szét is válogattunk. Legalább 7 nagy zsáknyi gyűlt össze.
A kórházban báboztunk, hoztunk kifestőket, origami papírokat, lufikat, volt aki gitározott, zsonglőrködött, különböző rubikkockákat rakott ki, játszott a gyerekekkel, rajzolt, stb.
Nagyon jó volt látni, hogy a gyerekek élvezték ottlétünket és örülnek a sok játéknak. Jól esett játszani egy kicsit velük. Szerintünk ez a kórház-misszió jó ötlet volt és a gyerekeken látszott, hogy nagyon hálásak.

by:  DemokRákóczi

Hogy jobban megismerjetek bennünket, nézzétek meg a DemokRákóczi csapat bemutatkozó videóját...

http://www.youtube.com/watch?v=NeOW0GWWY9U

Csapatunk

Csapatunkat a következő módon választottuk meg:

Popovics Bence a csapatkapitányunk, aki lyukat beszél mások hasába. Szeret gitározni, zongorázni és zenét hallgatni. Kobál Sándor a csapat technikai zsenije.Hobbija a csillagászat, játszik klarinéton és szeret zenét hallgatni. Kopriva Zoltán, aki vágja történelmet. Szeret sportolni, főleg kosarazni és focizni. Koroly Dávid nagyon jól beszéli az angolt. Modellezni és bicajozni szeret. Tegze Ágnes a csapat kreatív-ja. Szabadidejében zsonglőrködik, gördeszkázik és rajzol. Csapatunk mentora Popovics Pál informatika tanár, a cserkészcsapat parancsnoka.

Egy osztályba járunk. A II. Rákóczi Ferenc középiskola 8.B osztályának tanulói vagyunk. Mindnyájan szeretünk zenét hallgatni, főleg rockot. Sportolni is szeretünk.
Csapatunk minden tagja cserkész, a Munkácsi 1. sz. Zrínyi Ilona Cserkészcsapat tagjai vagyunk. 

Sziasztok:)

Mi vagyunk a munkácsi DemokRákóczi csapat. Szeptember 16-án jöttünk létre. Egy nagyon érdekes versenyre jelentkeztünk, az Online Demokrácia Activity-re, melynek témája a demokrácia. Ez a honlapja: www.teddoda.hu Öt fős csapatunk van: Kobál Sándor, Kopriva Zoltán, Koroly Dávid, Popovics Bence és Tegze Ágnes. Mindnyájan a Munkácsi II. Rákóczi Ferenc Középiskola 8.B osztályába járunk. Csapatkapitánynak Bencét választottunk, a csapat mentorának pedig Popovics Pált, aki az iskolánk informatika tanára és nem mellékesen a cserkészcsapatunk parancsnoka is :).

DemokRákóczi Munkács