Változott a csapat létszáma?

Többen kérdeztétek, hogy csökkent a csapat létszáma? Mindenkit megnyugtatunk, hogy nem, csak a fotózáskor ketten betegség miatt hiányoztak, a film forgatásakor pedig vagy Dávid, vagy Zoli voltak otthon szintén betegség miatt. Vagyis a csapat továbbra is egyben van! :)

Késői, de annál fontosabb film

Az előző heti problémák miatt nem sikerült időben feltöltenünk a filmünket. Nagyon bosszúsak voltunk, de mentorunk levelére pozitív választ kaptunk, mely szerint később is elfogadják, természetesen pontlevonásokkal a feladatunkat.
A nem sikerült felvételeket, az elveszett anyagok egy részét újra vettük illetve vágtuk, de a programhibákat sajnos sokáig nem tudtuk hogyan orvosolni. Valahogy nem akart ez összejönni. Három szerkesztőprogramunk is csütörtököt mondott. Sőt, amivel sikerült végül elkezdeni a vágást, annál meg egy idő után a hang ment el és megint ott voltunk, hogy most sem fog sikerülni. Végül egy negyedik programmal sikerült összerakni. Ami nem volt egy egyszerű és rövid dolog, hiszen közel két órányi anyagot vettünk fel, ebből kellett 5 percnyi filmet összerakni. Nem is sikerült ennyibe beleférni, 6 és fél perc lett. Minél inkább belemerültünk a munkába, annál inkább felerősödött a felelősség érzése. Lajos bácsiról nem lehet csak úgy összedobni egy filmet. Ő annál sokkal fontosabb számunkra! Így lassan fontosabbá vált az, hogy egy neki is tetsző filmet készítsünk, mint az, hogy megfeleljünk a verseny előírásainak. Úgy az időpontok betartását mint a film hosszát illetően. Igazából már le is tettünk arról, hogy reálisan bízzunk abban, hogy bekerülhetünk a legjobb öt közé, hiszen erre a fordulóra vagy semmit, vagy nagyon kevés pontot kapunk és ez már akkora hátrány, hogy ha a maximumot is hozzuk ki magunkból, akkor sem tudjuk beérni versenytársainkat. De a film átvette a vezetést. Vagyis az, hogy nekünk jó filmet kell csinálni arról az emberről, akit nem csak mi, hanem sok ezren, munkácsiak, kárpátaljaiak, reformátusok, katolikusok, a határ túloldalán élők ismernek, tisztelnek. Ez egy nagy felelősség, hiszen róla csak nagyon szép anyagot indíthatunk el az internet megállíthatatlan csatornáin.
Mit hagyjunk benne? Mi maradjon ki? Ki a fontosabb? Mi, vagy a történet? Milyen zene illene hozzá? Hogyan építsük fel az egészet? Vajon ez neki tetszene? Vajon a gyerekeinek ez így tetszene? És még nagyon sok kérdés. Na aztán még ott volt a fő hátráltató tényező, a suli. Hét közben nagyon kevés ideje van az embernek ezzel is foglalkozni. Suli, zenesuli, táncpróbák, egyebek. Még jó, hogy van hétvége :)
Na, így tudtuk vasárnap délutánra végre úgy összerakni, hogy az mindannyiunknak megfeleljen. Főleg mentorunknak, aki nagyon hangsúlyozta, ismételte nekünk folyamatosan, hogy Lajos bácsiról vagy ne menjen ki semmilyen anyag, vagy csak nagyon jó. Nem titkoljuk, hogy ennél a filmnél mentorunk nagyon sokat segített. Végig ott volt velünk az összes forgatáson, a szerkesztésnél, az interjúk újrakészítésénél. A zenei aláfestést is ő találta és javasolta. Szerintünk nagyon jól eltalálta. A Dire Straits zenéje: Local Hero vagyis magyarul: helyi hős. Hát igen, Lajos bácsi a mi helyi hősünk :)
Szóval úgy érezzük, hogy egy jó filmet csináltunk. És nem baj, ha nem kapunk érte pontot vagy sok pontot, hiszen már azóta is, hogy pár órája feltettük a netre és megosztottuk rengetegen írtak és hívtak bennünket hogy gratuláljanak. Még Lajos bácsi lánya is. Ez minden döntőnél többet ér :)

Sajnos a filmet technikai okok miatt nem sikerült határidőre feltöltenünk... :(

A 3. forduló 

A 3. fordulóban egy számunkra példaértékű személyt kellett keresnünk, akiben egy mindennapi hőst látunk.

Több ötletünk is volt, de végül Gulácsy Lajos püspök urat, mindenki Lajos bácsiját választottuk, akiben több ok miatt is példaképet látunk.
Megbeszéltük vele, hogy elmennénk hozzá haza, hogy elbeszélgessünk és meginterjúvoljuk. Azonnal beleegyezett. Felkerestük otthonában, ami egy egyszobás lakás, tele könyvvel, képekkel, emléktárgyakkal. A beszélgetés nagyon jó hangulatban és sikeresen zárult, mivel nagyon sok mindent tudtunk meg Lajos bácsiról. Kiderült, hogy majdnem nyolc évet töltött egy kazahsztáni lágerben, ahova frissen végzett teológusként vitték el az 1940-es évek végén. Ő ott is igyekezett közösségé formálni a táborlakókat. Nagyon sok érdekes és tanulságos történetet mesélt erről az időszakról. Az nagyon megragadott bennünket, hogy nem a nehézségekről, a fájdalmas dolgokról beszélt, hanem a szép, vidám, megható dolgokat mondta el nekünk.
Miután hazajött a lágerekből, beállt vasgyári munkásnak. Csak 1978-tól engedték neki, hogy lelkipásztori szolgálatot is végezzen. Ezt a munkája mellett végezte. Feleségével - aki már több éve meghalt, de aki a mai napig is nagyon hiányzik neki - három gyereket neveltek fel. A munkácsi és a környék magyar falvak gyülekezeteinek lelkipásztora volt. Újraszervezte a közösségeket. 1994-1998 között a Kárpátaljai Református Egyház püspöke volt. A rendszerváltás után oroszlánrésze volt a nagyberegi, a péterfalvi és a nagydobronyi református líceumok, illetve a Beregszászi II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola elindításában. Püspöksége idején jött létre a Diakóniai Központ, két gyermekotthon, öt cigánytemplom. Odaadóan fáradozott a református idősotthon megalapításán, ahol a mai napig szolgálatot végez. Még a cserkészszövetség 1991-es alakulásánál is jelen volt, hiszen kiskorában ő is cserkészkedett.
Többször meg kellett szakítani a beszélgetést - háromszor is -, mert szegények kopogtak be az ablakán, ő pedig mindegyiküknek adott valamit. Látszott, hogy a kopogtatók és ő is rutinosan teszi ezt :)
Idős kora ellenére - 88 éves - jelenleg is több helyen is végez szolgálatot. Reggelente autóbusszal jár be Munkácsról Beregszászba az idősek otthonába, istentiszteletet tart a romáknak, mindenben nagyon szívesen részt vesz és mindenkit meghallgat. Kíváncsiak voltunk, hogy telhetnek Lajos bácsi napjai, ezért úgy döntöttünk, hogy elkísérjük azokra a helyekre, ahová el szokott rendszeresen látogat. Reggel elment az idősek otthonába Beregszászba. Vasárnap délelőtt beszédet mondott a sztálini terror áldozatainak emlékére tartott megemlékezésen a munkácsi Rákóczi-kastély udvarán. Délután elment az idősek klubjába, ide is elkísértük. Elmentünk vele a munkácsi cigány-táborba (most jártunk ott először), ahol istentiszteletet tartott. Sokfelé szokott még járni, de mindenhová még mis sem tudtuk elkísérni. Még nálunk is több energiája van, ebben is példát vehetnék tőle :)
Szerintünk Lajos bácsi tényleg egy példaértékű személy, mivel minden, amit tesz, az szép és jó, mindenben Istent követésére és az egymás iránti szeretetre hívja fel a figyelmet, életével, életmódjával tanúságtévő. Alázatos, az e világi jóléti dolgokkal nem sokat törődő, szerény, de nagyon jólelkű bácsi. Ráadásul a sok programja mellett ránk is volt ideje. Akkor is nyitott és kedves volt, amikor megkerestük azzal, hogy szeretnénk interjút, filmet készíteni vele.
Nagyon nagy kegyelem a jó Istentől, hogy engedte, hogy közelebbről is megismerhessük. Talán épp emiatt kellett jelentkeznünk a versenyre?

Gulácsy Lajos nyugalmazott református püspök

Újra itt vagyunk. Sikeresen túl vagyunk 2. fordulón és most a 7. helyen vagyunk.
Ezen a versenyen sok érdekes dolog történt már velünk. A 2. fordulóban az önkéntesség volt a téma. Mi a kórházmissziót választottuk. Ez új volt számunkra. A verseny után is fogjuk folytatni az önkéntességet!