Jót tenni jó
Amikor elolvastuk a második forduló feladatait és láttuk,
hogy választani lehet önkéntesség és a választójoggal, választásokkal
kapcsolatos feladat között, különösebb dilemma nélkül az előbbi mellett tettük
le a voksunkat. Elsősorban korunk miatt (öt év múlva lesz csak választójogunk),
másrészt nem vagyunk magyar állampolgárok, harmadrészt pedig az önkéntességgel
kapcsolatos szimpátiánk miatt. „Az
önkénteskedés kezedbe adja a lehetőséget, hogy életeket változtass meg,
beleértve a tiédet is.” „Segíteni másoknak - amikor a leginkább szükségük van
rá - része kell, hogy legyen az életünknek. Hiszen bármikor velünk is történhet
hasonló.”
Sokat gondolkodtunk azon, hogy milyen önkéntes munkát végezzünk.
Számos ötlet jutott eszünkbe, már csak amiatt is, mert az önkéntesség bizonyos
területeivel, önkéntes munkával már korábban is találkoztunk, sőt rendszeresen
végezzük is azt. A cserkészcsapatunk akciói keretében minden évben, október 6
előtt rendbe szedjük a temetőben a nemzetőrök és sok más, gondozatlan magyar
ember sírját (http://cserkesz.com.ua/hirek/temetotakaritas-2013), vagy csapatunk
találta ki és szervezi, segíti a Munkácsi Magyarok Találkozóját (http://rakoczialap.com.ua/megvalosult-programok/munkacsi-magyarok-talalkozoja-2013), sütit
sütünk és árusítjuk a városban, amiből a csapatbálunkat finanszírozzuk (http://rakoczialap.com.ua/megvalosult-programok/sutis-akcio),
vagy
minden évben mi terjesztjük a betlehemi lángot, elvisszük sok idős, beteg vagy
egyedülálló emberhez (http://bodnaralap.org.ua/megvalosult-programok/a-betlehemi-lang-karpataljai-kozponti-fogadasa-tiszasalamonban), stb.
Most szerettünk volna valami újat csinálni, olyasmit, ami
számunkra is új, izgalmas, ugyanakkor mások számára is fontos, hasznos és
örömet okoz.
Felvettük a kapcsolatot önkéntességgel foglalkozó szervezetek
munkatársaival, így Megyesi Lászlóval, az SOS Önkéntes Csoport vezetőjével és
Zsábej Edittel, a Kezünkben a Jövő Alapítvány helyi képviselőjével, hogy még
jobban megismerkedjünk az önkéntességgel. Mindketten meséltek a munkájukról és
ajánlottak több ötletet is, amit meg tudnánk valósítani. Leginkább Edit egyik
szolgálata, a Kórházmisszió tevékenysége nyerte el a tetszésünket, így ezt
választottuk. Miért is? Mert beteg gyerekek mindennapjait tehetjük szebbé,
elviselhetőbbé. Mert nem sokan foglalkoznak ilyesmivel. Mert nem egy nagy,
látványos, reklámozható tömegrendezvény, hanem egy személyesebb, számunkra
kedvesebb feladat. Mert mi is voltunk kórházban, így tudjuk, hogy milyen érzés
ott feküdni a többi beteg, idegen gyerek között, távol rokonainktól,
barátainktól. Mert „Amit egynek tesztek a
legkisebbek közül, Nekem teszitek. Aki a rászorulókkal foglakozik, egyben Velem
is foglalkozik.”
Neki is láttunk előkészíteni, megtervezni a feladatunk
megvalósítását. Kitaláltuk, hogy iskolánk többi tanulóját is bevonhatnánk, így
az igazgatóság engedélyével gyűjtést szerveztünk a beteg gyerekek számára. Elmentünk
minden osztályba, elmeséltük, hogy kik számára és miért gyűjtünk, mit tervezünk
csinálni és megkértük őket, hogy hozzák el a még jó állapotú, de már megunt
játékaikat. Nagyon sok játékot hoztak, mi pedig örültünk, hogy a gyerekek ilyen
lelkesen álltak a dologhoz. Szétválogattuk a játékokat, és amit kellett, rendbe
hoztuk vagy megtisztítottunk.
Edit közvetítésével engedélyt kaptunk arra, hogy elvihessük a
játékokat a kórházba és időt, lehetőséget kapjunk arra, hogy kis műsorral,
foglalkozásokkal kedveskedhessünk a gyerekeknek, mivel eszünkbe jutott, hogy ne
csupán ajándékot vigyünk a gyerekeknek, hanem szórakoztassuk is őket. Kis bábos
meseelőadást készítettünk, illetve vittünk lufikat, kifestőket, színes
ceruzákat, logikai játékokat, origamihoz papírt, gitárt. Foglalkoztunk velük,
játszottunk, zenéltünk, együtt mosolyogtunk velük. Minden jól sikerült, a
gyerekek nagyon örültek.
Szerintünk nagyon fontos odafigyelni a beteg gyerekekre.
Minden gyerek megérdemli, hogy törődjenek, játszanak, beszélgessenek vele.
Különösen fontos ez, ha valamilyen hátrányos helyzetben lévő gyerekekről van
szó.
Úgy véljük, ez az önkéntes munka nagyon hasznos volt.
Elsősorban a beteg gyerekek számára, akiket sikerült felvidítani, megajándékozni.
és néhány emlékezetes percet, órát szerezni számukra.
Számunkra is nagyon fontos volt, mert megtapasztaltuk, hogy
másnak segíteni, örömöt okozni, a szabad időnket önkéntességre fordítani
mennyire jó dolog. Az is jó volt, hogy nem csak mi vettünk részt az akcióban,
hanem be tudtuk vonni az iskola tanulóit is.
Eleinte féltünk attól, hogy hogyan sikerül majd a kórházi
látogatás. De megtapasztalva azt a lelkesedést, amivel mindenki támogatta az
ötletet, és a kedvező fogadtatást is, a jövőben bátrabban és szívesen veszünk
majd részt hasonló önkéntes programokban. Mert jót tenni jó, és ezt csapatban,
közösségben tenni még jobb.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése