A nem sikerült felvételeket, az elveszett anyagok egy részét újra vettük illetve vágtuk, de a programhibákat sajnos sokáig nem tudtuk hogyan orvosolni. Valahogy nem akart ez összejönni. Három szerkesztőprogramunk is csütörtököt mondott. Sőt, amivel sikerült végül elkezdeni a vágást, annál meg egy idő után a hang ment el és megint ott voltunk, hogy most sem fog sikerülni. Végül egy negyedik programmal sikerült összerakni. Ami nem volt egy egyszerű és rövid dolog, hiszen közel két órányi anyagot vettünk fel, ebből kellett 5 percnyi filmet összerakni. Nem is sikerült ennyibe beleférni, 6 és fél perc lett. Minél inkább belemerültünk a munkába, annál inkább felerősödött a felelősség érzése. Lajos bácsiról nem lehet csak úgy összedobni egy filmet. Ő annál sokkal fontosabb számunkra! Így lassan fontosabbá vált az, hogy egy neki is tetsző filmet készítsünk, mint az, hogy megfeleljünk a verseny előírásainak. Úgy az időpontok betartását mint a film hosszát illetően. Igazából már le is tettünk arról, hogy reálisan bízzunk abban, hogy bekerülhetünk a legjobb öt közé, hiszen erre a fordulóra vagy semmit, vagy nagyon kevés pontot kapunk és ez már akkora hátrány, hogy ha a maximumot is hozzuk ki magunkból, akkor sem tudjuk beérni versenytársainkat. De a film átvette a vezetést. Vagyis az, hogy nekünk jó filmet kell csinálni arról az emberről, akit nem csak mi, hanem sok ezren, munkácsiak, kárpátaljaiak, reformátusok, katolikusok, a határ túloldalán élők ismernek, tisztelnek. Ez egy nagy felelősség, hiszen róla csak nagyon szép anyagot indíthatunk el az internet megállíthatatlan csatornáin.
Mit hagyjunk benne? Mi maradjon ki? Ki a fontosabb? Mi, vagy a történet? Milyen zene illene hozzá? Hogyan építsük fel az egészet? Vajon ez neki tetszene? Vajon a gyerekeinek ez így tetszene? És még nagyon sok kérdés. Na aztán még ott volt a fő hátráltató tényező, a suli. Hét közben nagyon kevés ideje van az embernek ezzel is foglalkozni. Suli, zenesuli, táncpróbák, egyebek. Még jó, hogy van hétvége :)
Na, így tudtuk vasárnap délutánra végre úgy összerakni, hogy az mindannyiunknak megfeleljen. Főleg mentorunknak, aki nagyon hangsúlyozta, ismételte nekünk folyamatosan, hogy Lajos bácsiról vagy ne menjen ki semmilyen anyag, vagy csak nagyon jó. Nem titkoljuk, hogy ennél a filmnél mentorunk nagyon sokat segített. Végig ott volt velünk az összes forgatáson, a szerkesztésnél, az interjúk újrakészítésénél. A zenei aláfestést is ő találta és javasolta. Szerintünk nagyon jól eltalálta. A Dire Straits zenéje: Local Hero vagyis magyarul: helyi hős. Hát igen, Lajos bácsi a mi helyi hősünk :)
Szóval úgy érezzük, hogy egy jó filmet csináltunk. És nem baj, ha nem kapunk érte pontot vagy sok pontot, hiszen már azóta is, hogy pár órája feltettük a netre és megosztottuk rengetegen írtak és hívtak bennünket hogy gratuláljanak. Még Lajos bácsi lánya is. Ez minden döntőnél többet ér :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése