A 3. forduló
A 3. fordulóban egy számunkra példaértékű személyt kellett keresnünk, akiben egy mindennapi hőst látunk.
Több ötletünk is volt, de végül Gulácsy Lajos püspök urat, mindenki Lajos bácsiját választottuk, akiben több ok miatt is példaképet látunk.
Megbeszéltük vele, hogy elmennénk hozzá haza, hogy elbeszélgessünk és meginterjúvoljuk. Azonnal beleegyezett. Felkerestük otthonában, ami egy egyszobás lakás, tele könyvvel, képekkel, emléktárgyakkal. A beszélgetés nagyon jó hangulatban és sikeresen zárult, mivel nagyon sok mindent tudtunk meg Lajos bácsiról. Kiderült, hogy majdnem nyolc évet töltött egy kazahsztáni lágerben, ahova frissen végzett teológusként vitték el az 1940-es évek végén. Ő ott is igyekezett közösségé formálni a táborlakókat. Nagyon sok érdekes és tanulságos történetet mesélt erről az időszakról. Az nagyon megragadott bennünket, hogy nem a nehézségekről, a fájdalmas dolgokról beszélt, hanem a szép, vidám, megható dolgokat mondta el nekünk.
Miután hazajött a lágerekből, beállt vasgyári munkásnak. Csak 1978-tól engedték neki, hogy lelkipásztori szolgálatot is végezzen. Ezt a munkája mellett végezte. Feleségével - aki már több éve meghalt, de aki a mai napig is nagyon hiányzik neki - három gyereket neveltek fel. A munkácsi és a környék magyar falvak gyülekezeteinek lelkipásztora volt. Újraszervezte a közösségeket. 1994-1998 között a Kárpátaljai Református Egyház püspöke volt. A rendszerváltás után oroszlánrésze volt a nagyberegi, a péterfalvi és a nagydobronyi református líceumok, illetve a Beregszászi II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola elindításában. Püspöksége idején jött létre a Diakóniai Központ, két gyermekotthon, öt cigánytemplom. Odaadóan fáradozott a református idősotthon megalapításán, ahol a mai napig szolgálatot végez. Még a cserkészszövetség 1991-es alakulásánál is jelen volt, hiszen kiskorában ő is cserkészkedett.
Többször meg kellett szakítani a beszélgetést - háromszor is -, mert szegények kopogtak be az ablakán, ő pedig mindegyiküknek adott valamit. Látszott, hogy a kopogtatók és ő is rutinosan teszi ezt :)
Idős kora ellenére - 88 éves - jelenleg is több helyen is végez szolgálatot. Reggelente autóbusszal jár be Munkácsról Beregszászba az idősek otthonába, istentiszteletet tart a romáknak, mindenben nagyon szívesen részt vesz és mindenkit meghallgat. Kíváncsiak voltunk, hogy telhetnek Lajos bácsi napjai, ezért úgy döntöttünk, hogy elkísérjük azokra a helyekre, ahová el szokott rendszeresen látogat. Reggel elment az idősek otthonába Beregszászba. Vasárnap délelőtt beszédet mondott a sztálini terror áldozatainak emlékére tartott megemlékezésen a munkácsi Rákóczi-kastély udvarán. Délután elment az idősek klubjába, ide is elkísértük. Elmentünk vele a munkácsi cigány-táborba (most jártunk ott először), ahol istentiszteletet tartott. Sokfelé szokott még járni, de mindenhová még mis sem tudtuk elkísérni. Még nálunk is több energiája van, ebben is példát vehetnék tőle :)
Szerintünk Lajos bácsi tényleg egy példaértékű személy, mivel minden, amit tesz, az szép és jó, mindenben Istent követésére és az egymás iránti szeretetre hívja fel a figyelmet, életével, életmódjával tanúságtévő. Alázatos, az e világi jóléti dolgokkal nem sokat törődő, szerény, de nagyon jólelkű bácsi. Ráadásul a sok programja mellett ránk is volt ideje. Akkor is nyitott és kedves volt, amikor megkerestük azzal, hogy szeretnénk interjút, filmet készíteni vele.
Nagyon nagy kegyelem a jó Istentől, hogy engedte, hogy közelebbről is megismerhessük. Talán épp emiatt kellett jelentkeznünk a versenyre?
Megbeszéltük vele, hogy elmennénk hozzá haza, hogy elbeszélgessünk és meginterjúvoljuk. Azonnal beleegyezett. Felkerestük otthonában, ami egy egyszobás lakás, tele könyvvel, képekkel, emléktárgyakkal. A beszélgetés nagyon jó hangulatban és sikeresen zárult, mivel nagyon sok mindent tudtunk meg Lajos bácsiról. Kiderült, hogy majdnem nyolc évet töltött egy kazahsztáni lágerben, ahova frissen végzett teológusként vitték el az 1940-es évek végén. Ő ott is igyekezett közösségé formálni a táborlakókat. Nagyon sok érdekes és tanulságos történetet mesélt erről az időszakról. Az nagyon megragadott bennünket, hogy nem a nehézségekről, a fájdalmas dolgokról beszélt, hanem a szép, vidám, megható dolgokat mondta el nekünk.
Miután hazajött a lágerekből, beállt vasgyári munkásnak. Csak 1978-tól engedték neki, hogy lelkipásztori szolgálatot is végezzen. Ezt a munkája mellett végezte. Feleségével - aki már több éve meghalt, de aki a mai napig is nagyon hiányzik neki - három gyereket neveltek fel. A munkácsi és a környék magyar falvak gyülekezeteinek lelkipásztora volt. Újraszervezte a közösségeket. 1994-1998 között a Kárpátaljai Református Egyház püspöke volt. A rendszerváltás után oroszlánrésze volt a nagyberegi, a péterfalvi és a nagydobronyi református líceumok, illetve a Beregszászi II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola elindításában. Püspöksége idején jött létre a Diakóniai Központ, két gyermekotthon, öt cigánytemplom. Odaadóan fáradozott a református idősotthon megalapításán, ahol a mai napig szolgálatot végez. Még a cserkészszövetség 1991-es alakulásánál is jelen volt, hiszen kiskorában ő is cserkészkedett.
Többször meg kellett szakítani a beszélgetést - háromszor is -, mert szegények kopogtak be az ablakán, ő pedig mindegyiküknek adott valamit. Látszott, hogy a kopogtatók és ő is rutinosan teszi ezt :)
Idős kora ellenére - 88 éves - jelenleg is több helyen is végez szolgálatot. Reggelente autóbusszal jár be Munkácsról Beregszászba az idősek otthonába, istentiszteletet tart a romáknak, mindenben nagyon szívesen részt vesz és mindenkit meghallgat. Kíváncsiak voltunk, hogy telhetnek Lajos bácsi napjai, ezért úgy döntöttünk, hogy elkísérjük azokra a helyekre, ahová el szokott rendszeresen látogat. Reggel elment az idősek otthonába Beregszászba. Vasárnap délelőtt beszédet mondott a sztálini terror áldozatainak emlékére tartott megemlékezésen a munkácsi Rákóczi-kastély udvarán. Délután elment az idősek klubjába, ide is elkísértük. Elmentünk vele a munkácsi cigány-táborba (most jártunk ott először), ahol istentiszteletet tartott. Sokfelé szokott még járni, de mindenhová még mis sem tudtuk elkísérni. Még nálunk is több energiája van, ebben is példát vehetnék tőle :)
Szerintünk Lajos bácsi tényleg egy példaértékű személy, mivel minden, amit tesz, az szép és jó, mindenben Istent követésére és az egymás iránti szeretetre hívja fel a figyelmet, életével, életmódjával tanúságtévő. Alázatos, az e világi jóléti dolgokkal nem sokat törődő, szerény, de nagyon jólelkű bácsi. Ráadásul a sok programja mellett ránk is volt ideje. Akkor is nyitott és kedves volt, amikor megkerestük azzal, hogy szeretnénk interjút, filmet készíteni vele.
Nagyon nagy kegyelem a jó Istentől, hogy engedte, hogy közelebbről is megismerhessük. Talán épp emiatt kellett jelentkeznünk a versenyre?
 |
| Gulácsy Lajos nyugalmazott református püspök |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése